Egy kis szuri nem a világ! Miért is kapja a baba? Hogy egészséges maradjon ő is, és az ország is, ahol felnő. Az internetnek, az információ világméretű áramlásának korában azonban egyre több a szülők kérdése.

A legtöbb oltást első életéveinkben kapjuk, főként a gyermekkori fertőző betegségek elkerülése érdekében. Az oltás a szervezet védekezőképességét hivatott fokozni. A tizennyolcadik század végén Jenner dolgozta ki a himlőoltás módszerét, 1874 áprilisában pedig kötelezővé tették a Német Birodalomban. Ezzel megkezdődött a mesterséges immunizálás története. Az oltóanyagok működése, „hatásmechanizmusa” különböző. Passzív immunizálás esetén már megbetegedett, vagy a betegséggel közvetlenül veszélyeztetett ember kap más betegek (vagy állatok) immunrendszere által termelt ellenanyagot. A passzív oltás csak hetekre ad védelmet, mert a szervezet lebontja az ellenanyagot. Ilyen például a kullancscsípés esetén utólag adható oltóanyag. Aktív immunizálásról akkor beszélünk, ha a betegség kórokozójának egy részét, vagy magát a legyengített, esetleg az elölt kórokozót viszik be a szervezetbe. Ilyen például a gyermekbénulás ellen kiskanállal adott Sabin-csepp, ami működésbe hozza a szervezet védekező rendszerét, orvosi szóhasználattal kiváltja az immunválaszt, és néhány hónaptól több évig terjedő védettséget ad. Az újraoltások vagy természetes fertőződések fokozzák a hatást – ezért kap a gyerek bizonyos oltásokból többször is élete során. Az oltás segítségével védekező rendszerünk „támadást” jelez, így szervezetünk megteszi a megfelelő óvintézkedéseket: ellenanyagot termel, és a memóriasejtek segítségével rögzíti is az eljárás módját. A legközelebbi valós fertőzés esetén azonnal megkezdődhet a védekezés, így a kórokozóknak nincs módjuk elszaporodni és tüneteket okozni. Válaszra várva A jelenlegi magyarországi rendszert világszerte irigylik az orvosok és járványügyi szakemberek, hiszen, ahogy ők fogalmaznak, nálunk „teljes az átoltottság”. Olvasóink leveleiből azonban az derül ki, hogy – a vitathatatlan előnyökön túl – a szülők szinte semmit sem tudnak a gyerekeiknek beadott készítmény hatékonyságáról, a védettség időtartamáról, a lehetséges szövődményekről. Szinte mindenki úgy gondolja például, hogy az oltások életre szóló, tökéletes védelmet adnak az adott betegségekkel szemben. Pedig a legtöbb gyerekkori védőoltás csak 85-95 százalékos hatékonyságú, soknak a védőhatása idővel csökken. Kérdéses még az oltások időzítése. Egyes vélemények szerint bizonyos oltásokat túl hamar kapnak meg a magyar kisbabák: az első hónapokban az anyától a magzati élet során kapott immunvédelem fölöslegessé teszi a korai oltásokat, és egyben csökkenti hatékonyságukat. Másrészt: egyes túl korán adott oltások épp addigra veszítik el hatásukat, amikor a legnagyobb szükség lenne a védettségre. A korai oltás mellett az szól, hogy épp ebben a korban legveszélyesebb elkapni a gyermekbetegségeket, tehát minden eszközzel csökkenteni kell a fertőződés esélyét. Ráadásul: az első hónapokban a baba immunrendszere még fejletlen, ezért nem reagál hevesen az oltásra, ritkábban alakulnak ki szövődmények. Mindenkinek tudnia kellene Ha összeszámolom, hogy három fiam az elmúlt tizennégy évben hány különféle betegség ellen kapott oltást, igen magas szám a végeredmény. Mégsem tudom a választ a következő, szerintem alapvető kérdésekre: *Miért éppen most kapja az adott oltást, illetve miért és mikor kell megismételni? *Mit tartalmaz az oltóanyag? *Miért kap egyszerre többféle betegség ellen is oltást? *Milyen kockázatokról kell tudnom szülőként? *Pontosan milyen veszélyei vannak annak a betegségnek, ami ellen oltották? *Földünk mely országaiban és milyen arányban fordul elő ma ez a betegség? *Mennyi oltási szövődményről tudnak az elmúlt tíz évben? *Mennyi időre ad védettséget az oltás? *Milyen védettséget adna az átvészelt betegség? *Az elmúlt években hány korábban oltott személy betegedett meg a védettség megszűnése után? Remélem, a jövő útja az, hogy minden család tájékoztató füzetet kap az oltásokról már a gyerek születése után a szülészeten. Így van ideje tájékozódni és további kérdéseket feltenni, ha felmerülnek ilyenek. Németországban, Svájcban (és nyilván sok más fejlett országban) ez a szokás. Ezek az országok nem dicsekedhetnek akkora „átoltottsági” aránnyal, mint mi, és minden évben számos gyerek átesik a kanyarón, rubeolán, szamárköhögésen. wur Gyakorlat a nagyvilágban Teljes oltási kötelezettség csak egyes volt szocialista országokban létezik. Ha a gyerek nem kapja meg az oltást, ez pénzbüntetést, börtönbüntetést, illetve a gyerekek állami gondozásba vételét vonhatja maga után. Az Egyesült Államokban meglehetősen sok az ajánlott oltás, de a magas „átoltottságot” nem a szülők büntetésének kilátásba helyezésével érik el, hanem „teljes körű tájékoztatással”, vagyis a médiában megjelentetett információtömeggel. Ugyan mindenütt jelzik, hogy vannak bizonyos kockázati tényezők, de emellett bemutatják azokat a betegségeket, amelyeket oltással meg lehetne előzni. Külön hangsúlyozzák az állampolgári felelősséget, amivel jobban meg lehet fogni egy átlag amerikait, mint ha húsz év börtönnel fenyegetnék. Ugyanakkor számos oktatási intézmény csak abban az esetben veszi fel a gyereket, ha megkapta az ajánlott oltásokat. Dél-Európa egyes államaiban, Ausztriában, Franciaországban és a Benelux államokban van néhány különösen ajánlott oltás (általában a diftéria, a tetanusz és a gyermekbénulás elleni). Ha ezeket nem kapja meg a gyerek, ezekben az országokban is eltilthatják bizonyos közösségek (állami iskola, óvoda) látogatásától, de alapítványi intézményekbe járhat. A legtöbb államban nincs oltási kötelezettség, a szülő maga dönti el, hogy elfogadja-e az ajánlásokat, és maga felelős az – esetenként súlyos – következményekért is. Az oltási rend is meglehetősen eltérő. A legtöbb országban nincs BCG-oltás, újszülöttkorban semmiféle vakcinát nem alkalmaznak, az első kombinált oltás a második, harmadik hónapban történik, de a szülő is dönthet úgy, hogy később induljon az oltási program. Van olyan ország, ahol oltások nélkül is ugyanolyan szintre csökkent egyes fertőző betegségek előfordulási aránya, mint a szomszédos államban, ahol oltottak. A probléma nagyon összetett, az ok-okozati összefüggések néha követhetetlenek, a kutatások eredményei sokszor ellentmondásosak. Hatások, mellékhatások Természetes igény, hogy az oltás veszélyessége a megelőzendő betegséghez képest elenyésző legyen. Az oltás nem ártalmatlan beavatkozás, oltási reakciók, szövődmények jöhetnek létre, és úgynevezett oltási balesetek következhetnek be. Az oltási reakciók szinte mindenkinél megjelennek: helyi bőrpír, duzzanat, rossz közérzet léphet fel. Ezek ártalmatlan kísérő tünetek, nem kell velük orvoshoz fordulni. Az oltási szövődményeket és baleseteket viszont jelenteni kell az oltást elrendelő hatóságnak, nálunk az ÁNTSZ-nek. A beteget természetesen kezelik, és a tapasztalatok alapján megfontolják a következő oltások beadását. Oltási szövődményként kialakulhat vészes allergiás reakció, amit az oltás hatóanyaga vagy éppen az oltóanyagban lévő adalékanyagok (tartósítók, vivőanyagok, mint például az alumínium, a csirkeembrió-fehérjék) okoznak, illetve súlyos helyi gyulladás, keringési zavar. Jó lenne, ha a szülők ismernék a szövődmények tüneteit, hiszen csak ez esetben ismerik fel a bajt, és viszik vissza a gyereket az orvoshoz. Az éles, fejhangú sírás és a hirtelen aluszékonyság nem minden szülőben kelt aggodalmat, hiszen az oltással járó fájdalommal magyarázzák, illetve a nyugtatós lázcsillapító hatásának tulajdonítják, pedig ezek a tünetek az agyvelő érintettségére utalhatnak. Oltási balesetről akkor beszélünk, ha az oltóanyag hibás (mérgező vagy éppen „túl jó állapotban lévő”, virulens kórokozókat tartalmaz), vagy ha a beadás módja, esetleg az adag nem megfelelő, és ez egészségkárosodást okoz. Ilyesmire természetesen egyre ritkábban kerül sor, mégsem árt, ha a szülők tisztában vannak a tényekkel. Magyarországon az oltóanyagok ellenőrzése szigorúbb, mint Európában általában. Oltásokra szükség van! Egyes oltások időzítésén – de nem a beadás tényén! – változtatni kellene, és fognak is, mint ahogy az orvostudomány egyéb területein is tapasztalhatunk fejlődést az újabb és újabb kutatási eredmények ismeretében. Nem gondolom, hogy a társadalom egésze érett lenne nálunk arra, hogy eldöntse, melyik oltást adassa be. Ugyanakkor félő, hogy abban az esetben, ha a kötelező védőoltásokat nagy számban nem kapnák meg a gyerekek, ismét nagy járványok lennének, mint régen. Kanyaró, rubeola, mumpsz ellen semmiféle orvossággal nem rendelkezünk, ezeket ugyanis vírusok okozzák. A rubeola ugyan ártalmatlan gyermekbetegség, de ha várandós anya kapja el, gyereke vak, süket, szívbeteg lehet. Néhány éve Ukrajnában volt diftériajárvány, Németországban pedig kanyarójárvány, súlyos esetekkel, ez is hozzátartozik a korrekt tájékoztatáshoz. Dr. Veres Gábor gyermekgyógyász Seb a BCG-oltás után A kislányom BCG-oltásának helye csúnyán begyulladt, ami hőemelkedéssel, nyugtalan alvással jár immár harmadik hónapja. Egy éjszakát még kórházban is töltöttünk, de a teljes kivizsgálás alkalmával mindent rendben találtak. Ennek ellenére a gennyes seb csak egyre nőtt. Végre kifakadt, reméltem, hogy ezzel vége, de sajnos újból meggyűlt. Akkor azt mondták, ki kell vágni, ez meg is történt. A hőemelkedés azonban még mindig nem múlt el. Az orvos azt mondta, mostanában egyre több babának lesz ilyen a BCG-oltása, a védőnő szerint viszont vagy így megered egy kisgyerek oltása, vagy újra kell szúrni. Mi az igazság, és mit tehetek, hogy végre megszűnjön a fájdalom és a csúnya seb? T. Tímea, Érd Kismama: A BCG-oltás jelenleg még minden csecsemő számára ajánlott védőoltás Magyarországon kívül sok más országban is, ahol a tüdővész, latin nevén tuberculosis (tbc) még előfordul. Tudnia kell, hogy ez a század első felében még „magyar betegségnek” is titulált fertőzés napjainkban sem veszített jelentőségéből, a világban ez a második olyan fertőzésből fakadó halálok, ami miatt az emberek meghalnak! Magyarországon lassú, de folyamatos a fertőzöttek számának emelkedése, elsősorban a hajléktalanok és a sérült immunrendszerűek között. Tehát az jelenleg fel sem merül, hogy a jövőben ne kelljen védekeznünk ellene. A csecsemőkori oltások jelenlegi tudásunk szerint sajnos nem adnak életre szóló védelmet, de megvédenek a két legveszélyesebb kisgyerekkori formától, a gümős agyhártyagyulladástól és a miliaris tbc-től. Bizony, igen ritkán, de előfordul olyan eset, mint az Ön kislányáé, ahol az oltási reakció hevesebb, mint általában. Annak ellenére, hogy még féléves korban is van látható nedvedzés, ez a folyamat jóindulatú, ártalmatlan, biztosan meggyógyul, és az évek múltával minimális heget fog csak hátrahagyni. Nem az oltóanyag minőségén múlik, hogy kialakul-e ilyesmi, hanem a kisbaba reakciókészségén, ami Önöknél kicsivel élénkebb volt az átlagosnál. Tudom, hogy ez nem vigasz, de még az is előfordul néha, hogy az oltás következtében megnagyobbodik egy hónalji nyirokcsomó is, amit ki kell venni, esetleg ki is fakadhat – ám mindezek csak azt mutatják, hogy az illető, ha túlzó kísérőjelekkel is, de védetté vált. Azt tanácsolom tehát, hogy legyen türelemmel, a BCG-oltási reakció biztosan hamarosan meg fog gyógyulni. Szaktanácsadó: Dr. Mészner Zsófia gyermekinfektológus, Szent László Kórház, Budapest Összeállította: Sződy Judit